Andrea azt mondja mindenkinek érdemes perelni. Furcsa is lenne ha mást mondana,lévén,hogy ügyvéd. Az ügyvédek pedig köztudomásúlag abból élnek,hogy mások pereskednek. De miért hiszem mégis azt,hogy igaza van? Mert marhára meggyőző! Na,jó! Ez azért nem ilyen egyszerű. Persze,hogy meggyőző. Többek között azért gondolom,hogy jó ügyvéd. Én meg nem vagyok túl hiszékeny. Nem hagynám,hogy egy bármilyen jó ügyvéd is meggyőzzön valamiről,amiről én nem gondolom,hogy akarom. És azért akarom mert utánajártam,sok okos ember véleményét meghallgattam,összevetettem a különböző nyilatkozatokat és még a paragrafusokat is elolvastam. Nem hinném,hogy nincs igazság abban amit például Andrea is állít. Van keresnivalónk a bíróságon. A bankok is próbálják védeni a saját igazukat,naná! De számomra az ő érvelésük nagyon gyenge. És most már bírósági végzések is vannak a kezemben. Még el is olvastam őket! De azért az igazsághoz hozzátartozik,hogy olyan emberrel nem találkoztam aki arról akart volna meggyőzni,hogy úgyis a bankok nyerik a pereket. Mondjuk egy bank nem keresett meg,hogy olvassam már el a számára kedvező ítéletet. Ezúton is üzenem,szívesen megtenném. Ha van olyan.
Az azonban biztos,hogy nagyon felkészült ügyvéd kell. Ja! Ügyvéd kell!!!! Nélkülük esélytelen. De tényleg! Itt aztán minden szónak jelentősége van. És az ellenfél kemény! Mégis csak aláírtunk egy szerződést,és most azt akarjuk bebizonyítani,hogy nem azt akartuk amit aláírattak velünk. Lássuk be,egyszer már ott voltunk egyedül és mi lett belőle.
Hallottam már olyan esetről amikor az ügyfél arra hivatkozva támadta meg a szerződést,hogy a hitelfelvételkor az ügyintéző pontosan tudta,hogy szinte semmilyen feltételnek nem felel meg. Gondolom ezzel vagyunk még így egy páran.
Említettem már,hogy én miért fordultam kölcsönért hitelintézethez. Egyetlen szempont vezérelt a Bank kiválasztásánál. Hol van ismerősöm. Egy barátomat kérdeztem,aki azelőtt bankban dolgozott,hogy tudna e ajánlani valakit. És tudott. Én sem hiszem,hogy átmenetem volna az első rostán. Szerintem kevesen. Elmondtam,hogy mit szeretnék,ő elmondta,hogy mik a lehetőségek,és összehoztuk. Ennyi! Közben nagyon jóban lettünk,sokat beszélgettünk. Így tudtam meg például,hogy neki meg van szabva,hogy a fióknak havonta mennyi hitelt kell kiadni. Horribilis összeget. Ne csodálkozzunk tehát,hogy senkit nem akartak elriasztani a kölcsönfelvételtől. Semmiképpen nem akarom a banki ügyintézőket hibáztatni. Ők csak a dolgukat végezték. Azt viszont nem hiszem,hogy bárki is úgy ment volna be egy fiókba,hogy szeretne mondjuk 12.826 svájci frank kölcsönt felvenni. Azt sem nagyon,hogy látta a tv-ben,hogy most milyen kedvező konstrukciókkal kínálják a japán yen alapú hiteleket,ezért másnap leszaladt felvenni. Az ember általában azért megy a bankba pénzért,mert éppen akkor szüksége van rá. Oda megy,elmondja,hogy mi a szitu és megkérdezi,hogy mit tudnak neki kínálni. Ha azt mondják ,hogy ezt és ezt akkor elhiszi,hogy azért mondják mert az neki jó lesz. Mi azt hisszük,hogy az asztal másik oldalán ülő személy maga a bank és mindent tud. Inkább egy alkalmazott aki ugyan többet tud mint mi,ez kétségtelen,de neki is megmondják,hogy mit kell eladni és kész. Mikor én oda kerültem fogalmam sem volt,hogy milyen konstrukciók léteznek. Örültem,hogy elintéztem,fogtam,vittem,azután meg néztem nagyokat. Persze,pénzt kaptunk,vissza kell adnunk,nyilván költsége is van,a bank sosem volt jótékonysági intézmény. Más országokban viszont idejében megállították ezt a svájci frank dilit vagy belátták,hogy hibás volt a termék és kihúzták az embereket a gödörből. Nekünk miért nem megy?
